Absztrakt: The industrial applications of the computer aided design and simulation necessitates a simplified and trusted data transfer. It needs to worked on an interface software which is able to handle CAD geometries and export them into FEM systems, also has to be able to export those surfaces which was created during the FEM simulation process to an intelligent CAD system. Also these interfaces has to be easy-to-use and working without any data or information loss. This article gives information one of these gateways which is connect the Unigraphics NX CAD system and the AutoForm FEM software efficiently and gives the best way to data and information transfer. Applying this gateway we are able to reduce the CAD modeling and FEM simulation time, especially when we compare it with the conventional method. The basic Barkhausen-noise (BHN) measuring techniques are well known by the physical sciences. As usual a technique without any industrial application is not enough. There are various BHN measuring techniques which are applied in industrial field and we would like to introducing another field of application which can be useful and developable. The basic structure of this technique is the usually applied BHN measuring method. The difference from the other techniques that we created a totally direction dependent stress control system, and we can change the physical stresses in different directions or combine them. Using the BHN measuring techniques by a rotating measurement – this means that we rotate the measuring head in 10° steps – we can measure the stress changing and the remaining stress in the material. Using this method we can compare the measured stresses with those stress distribution that was calculated by Finite Element Method systems. Besides we can use the measured data to the reverse engineering or as input in the deep drawing tool designing or redesigning procedure. Using this method the “circle of deep drawing tool design” could be more efficient and using the accurate data from the BHN measuring – later it can built a database for similar applications – the designing process will be more productive.

Absztrakt: Összefoglalom az általam használt ún. Korringa--Kohn--Rostoker sűrűségfunkcionál-elméleten alapuló elektronszerkezet-számító módszert. A KKR módszer segítségével kiszámított mennyiségek felhasználhatók a mágneses szerkezet Monte Carlo szimulációjára, spindinamika szimulációjára. 

A klasszikus Heisenberg modell a mágneses nanoklaszterek (itt: nagyságrendileg 1-100 mágneses atom) viselkedését elég jól leírja. Bemutatom azokat a jelenségeket, amiket a modell helyesen jósol meg és azokat, amelyek kimutatásához szükséges az első elvekből kiinduló számítás. 

Részletesebben bemutatom a jelenlegi témámat: mágneses anizotrópia és a Dzyaloshinsky--Moriya-kölcsönhatás arany (111) felületre helyezett króm
trimerben.

Absztrakt: Az amorf kalkogenid üvegekben fény hatására végbemenő optikai és szerkezeti változások végett fontos szerepet töltenek be az optikai memóriák és fotonikai eszközök létrehozásában. A fény hatására elektron-lyuk párok, hibák képződnek az anyagban, amelyek atomi mozgásokat okoznak, melyek a szerkezeti változások mozgatórugói a kalkogenid rétegekben. Mivel az elektronokkal kapcsolatos folyamatokra hatással van az elektromos tér, ezért a fényindukált változásokat plazmon térrel is stimulálhatóak. Az amorf As-S(Se) rétegből és arany nanorészecskékből álló rendszerben előzőleg már kimutattam, hogy a fény által gerjesztett felületi plazmonok hatnak a rétegben végbemenő optikai és szerkezeti változásokra (1). 
Jelen munkámban a fény által gerjesztett felületi plazmonok hatását vizsgáltam amorf kalkogenid – arany nanoszerkezetekből álló rendszerekben tapasztalt szerkezeti változásokra. Az arany nanoszerkezeteket jelen esetben arany rétegből hőkezelés során kapott nanorészecskék, valamint arany rétegben szabályos elrendezésű lyukak alkották. In situ atomerő-mikroszkópos mérések segítségével kimutattam, hogy a fém nanostruktúrák hatással vannak az amorf kalkogenidekben végbemenő fényindukált felületi változásokra. 

A prezentáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap
társfinanszírozásával valósult meg.



Felhasznált szakirodalom:

1. Charnovych S., Kokenyesi S., Glodán Gy., Csik A.. - Enhancement of photoinduced transformations in amorphous chalcogenide film via surface plasmon resonances, Thin Solid Films 519 (2011) 4309.

Absztrakt: 
Állandó külső terhelésnek kitett rendezetlen anyagok törését vizsgáltuk. A szubkritikus törés egyik szálköteg modelljére alapozva megmutattuk, hogy lokális terhelésújraosztódás esetén a rendezetlen törési küszöbök és az inhomogén feszültségtér kölcsönhatása gazdag dinamikához vezet, ami érdekes új aspektusokkal rendelkezik. A modellben a szálak azonnali törés vagy egy lassú károsodási folyamat következtében törnek el. Amikor a rendezetlenség erős, nagy mennyiségű károsodás keletkezik véletlenszerűen elszórva az egész rendszerben, viszont gyenge rendezetlenség esetén egyetlen növekvő repedés alakul ki, ami nagyszámú lokalizált lavinában terjed. A repedések mikrostruktúráját hatványfüggvény méreteloszlás jellemzi, ami a diffúz károsodás fázisában analóg a perkolációval, viszont lényegesen meredekebbé válik, ha egyetlen repedés dominál. A szimulációk kimutatták, hogy a törési lavinák méreteloszlása, és a közöttük eltelő várakozási idők eloszlása hatványfüggvény alakú, és terhelésfüggő levágással rendelkezik. A lavinaméret eloszlás exponense függetlennek bizonyult a károsodási folyamattól, viszont erősen függ a külső terheléstől ; minimális értéke 1.75 . A várakozási idő eloszlás érzékeny a károsodási folyamat részleteire: növelve a lavinák lokalizáltságát a haladó törési fronthoz, az exponens értéke 2.0-től 1.4-ig csökken.

Absztrakt: Ir(001) felületre felvitt Fe vékonyrétegek alapállapoti mágneses konfigurációját vizsgáltam spindinamika szimulációk segítségével. Vas egyréteg esetén fény derül a mágneses szerkezet rétegrelaxációtól való függésére, valamint a spinmodell korrekciós tagjainak hatására. Négy réteg Fe esetében az alapállapotnak nemzérus eredő mágneses momentuma van, ami a tömbi ferromágneses viselkedés előjele lehet.

Absztrakt: A nanogyémántok kis gyémánt nanokristályok, melyek felülete tökéletesen semlegesítve van hidrogénkötésekkel. A legfrissebb abszorbciós mérések érdekes tulajdonságra hívják fel a figyelmet, melyet elméleti szempontból nehéz megérteni.A gyémántdarabka optikai tiltott sávja csupán egy picivel nagyobb, mint a tömbi gyémánt esetében, ami ellentmond a kvantumbezártság jelenségének. Ennek elméleti tanulmányozására a standard sűrűsűgfunkcionál elméleten túli közelítésket alkalmazva megérthetjük az érdekes jelenség okát.
Előadásomban beszélek az általunk alkalmazott időfüggő sűrűségfunkcionál elméleten alapuló eredményeinkről, valamint arról, hogyan módosíthatjuk a nanogyémánt tiltott sávját egyéb szennyezők felületre való helyezésével. Kitérek arra, hogy milyen módszerekkel szeretném még vizsgálni továbbiakban az adott nanokristályokat.

Absztrakt: Szimulációink során tehetetlen részecskéknek időben periodikus háttéráramlásban történő mozgását vizsgáltuk akkor, ha gravitációs tér is jelen van. Az áramlást egy véges (vagy félvégtelen) függőleges oszlopra korlátoztuk, így a részecskék dinamikája tranziens káoszt mutat. Egy részecseegyüttes tömegközéppontja hosszú távon egyenletesen süllyed, és a süllyedés sebessége eltér attól, ami a nyugvó közegre jellemző. A részecskék függőleges eloszlása ilyenkor egy diffúziós folyamatnak megfelelően terjed szét. A dinamika hátterében meghúzódó kaotikus nyereghalmazról kiderül, hogy a fraktáldimenziója magasságfüggő. Mind a természetes mértékből, mind a (nyereghalmaz instabil sokasága mentén definiált) feltételesen invariáns mértékből képezett durva felbontású eloszlás sima. Az utóbbi eloszlás megegyezik egy effektív Fokker--Planck-egyenlet első sajátértékéhez tartozó sajátfüggvénnyel, ami az oszlop alján abszorpciós határfeltételt elégít ki. A transzport együtthatók a feltételesen invariáns mérték szerint vett átlagértékekként határozhatók meg.

Absztrakt: Thermal and mechanical hysteretic loops of b/b’ phase transformation in CuAl(11.5wt%)Ni(5.0wt%) single crystalline as well as CuAl(11,6wt%)Be(0.36wt%) polycrystalline shape memory alloy were studied. The strain–stress (ε–σ) and martensite fraction, ξ, – temperature (ξ–T) hysteretic loops were investigated at constant temperatures and at constant stresses, respectively [1,2]. Furthermore the thermal and mechanical cycling effects have been studied too by determining the ε - σ loops at fixed temperature (373 K) and the ξ - T loops under zero stress (calculated from the DSC curves) [3]. 

The elastic and the dissipative energy contributions were calculated as the function of the transformed fraction ξ for both types of the hysteretic loops for the two alloys. Finally the dependence of the total elastic, E, and dissipative energy, D, (per one loop) on the stress, temperature and the cycling number ware calculated [4]. 

For CuAl(11.5wt%)Ni(5.0wt%) single crystalline, E has strong stress and temperature dependence, it decreases by decreasing the applied stress and temperature as well. On the other hand, D values are scattered within the experimental errors around 12J/mol and 4J/mol for the thermal and stress induced hysteretic loops, respectively [1].
Similar behavior was found for CuAl(11,6wt%)Be(0.36wt%) polycrystalline., the average value of D about 3.3J/mol for thermal loops.

In the thermal cycling for CuAl(11.5wt%)Ni(5.0wt%), E increased (up to a saturation value as the function of the number of cycles) by about 12 J/mol, and D decreased by about 6 J/mol. On the other hand for mechanical cycling E decreased by about 6 J/mol and D increased by about 0.2 J/mol [4]. 
CuAl(11,6wt%)Be(0.36wt%) polycrystalline did not show any cycling effect.

References:

[1] T.Y. El Rasasi, L. Daróczi, D.L. Beke. Intermetalics. 18 (2010) 1137.
[2] T.Y. El Rasasi, L. Daróczi, D.L. Beke, Materials Science Forum. 659 (2010) 399. 
[3] T.Y. El Rasasi, L. Daróczi, D.L. Beke, submitted to J.of Alloys and Compounds.
[4] T.Y. El Rasasi, L. Daróczi, D.L. Beke, submitted to the Materiale Science Fourm 2012.

Absztrakt: Plastic deformation of bulk metallic glass samples (BMG) is studied by free end torsion measurements at room temperature. During the plastic deformation, alternation of continuous plastic deformation (demonstrated by smooth flow curve) and plastic instability (indicated by serrations on this curve) was observed. Acoustic emission is used to detect burst-like deformation events. High amplitude AE events were detected in excellent correlation with the onset of serrations. Additionally, acoustic signals of lower but continuously increasing amplitude were observed prior to the high amplitude AE events. The high amplitude acoustic signals indicate the formation or abrupt propagation of shear bands. Time correlation between the acoustic events is also investigated.

Absztrakt: In a gene regulatory network genes can regulate each other\'s expression through transcriptional factor proteins. These kinds of proteins can reduce or increase the rate of transcription of a gene. The simplest theoretical approximation of this phenomenon is permitting only two possible states of a gene: turned on (activated) or turned off (inhibited). In this case the network can be examined with the help of a Boolean network model. This might seem oversimplification but experimental evidences suggest that there are cases when Boolean networks can be used well for modelling gene regulatory networks.

The aim of our work is to develop a computer program system that generates Boolean networks and can be used for examining the stability and controllability of the networks.

A great number of random N-K Boolean-networks and scalefree Boolean networks have been generated. A random N-K Boolean network has N nodes, and each node has exactly K input links. The nodes from wich the K input links originate are choosen randomly with uniform probability. The network can be characterised by a state vector of length N. We can Each node has an update function, which assign 0 (with probability p) or 1 (with probability 1-p) to all possible input signal series. Starting from a given state, the network\'s evolution will be deterministic. After maximum 2**N timesteps, the network will get into one of its previous states, and then it will change its state periodically or it remains in the same state.

The distance of two different state-vectors is characterised by their Hamming-distance. If we start the network from two different but close states, the distance between them will grow exponentially(chaotic behaviour) or decrease exponentially(stable behaviour), depending only on p. We have also studied this phenomenon. 

Absztrakt: Cérium és urán tartalmú vegyületekben gyakran találkozunk az elektronok tömegének anomális megnövekedésével. Erre magyarázat lehet az, hogy az f elektronok a Fermi-energia közelében keskeny sávot alkotnak. A legegyszerűbb modell, ami képes leírni az f és vezetési elektronokból is kialakuló állapotokat a periodikus Anderson-modell. Egyszerűsége ellenére nincs egzakt megoldása még D=1 dimenzióban sem. Az előadásban szó lesz a modellből variációs módszerrel és egzakt diagonalizációval kapott eredményeinkről, továbbá a vezetési elektronok közötti Coulomb-kölcsönhatás következményeiről.

Absztrakt: Az ionok terelődésének jelenségét szigetelő nanokapillárisokban nemrég, a 2000-es évek elején fedezték fel. Meglepődve tapasztalták, hogy az ionok akkor is képesek átjutni az igen kis átmérőjű, az átmérőjükhöz képest nagyon hosszú kapillárisokon, ha a kapilláris hossztengelyét a nyalábhoz képest nagymértékben elforgatjuk. A meglepetés később fokozódott: kiderült, hogy miközben az ionok keresztülhaladnak a kapillárisokon, a legnagyobb részüknek nem változik meg sem a töltésállapota, sem az energiája. A jelenségnek ezért fontos alkalmazási lehetőségei vannak. A megfigyelt ionterelést a kapilláris belső falának feltöltődése okozza. A terelődés kialakulása egy önszerveződő folyamat, melynek vizsgálata már önmagában is érdekes fizikai probléma. 
Az előadásomban szeretnék rövid áttekintést adni a kutatási témám eddigi történetéről, a jelenleg folytatott mérésekről, illetve a kutatás által előrevetített távlati lehetőségekről. Méréseinket különböző anyagú mintákon végeztük. Ezek eltérő viselkedést mutattak. Bizonyos anyagoknál a kapillárisok elzáródását figyeltük meg. Valamint ionokon kívül a semlegesítődött lövedékeket is tanulmányoztuk, amelyek segíthetnek a terelődés folyamatának mélyebb megértésében.

Absztrakt: A Boltzmann-egyenlet egyszerű általánosításával olyan gázokat írhatunk le, melyek egyensúlyi eloszlásfüggvénye hatványlecsengést mutat az energiában. Több komponens esetén vizsgáljuk a rendszer időfejlődését analitikus és numerikus (kaszkádszimulációs) módszerekkel.

Absztrakt: Az elmúlt években az Atomkiban kifejlesztésre került egy kifejezetten ion – atom és ion – molekula ütközések vizsgálatára specializált mérőrendszer. Az intézetünkben található gyorsítók kiválóan alkalmasak ilyen típusú mérésekre, emellett az általuk produkált ionnyalábok energiája lefedi a ma oly intenzíven vizsgált Bragg-csúcs alacsony energiás részét is. Az ezen tartományban lejátszódó alapvető folyamatok ismerete nem csak az atomfizikában, hanem az asztrofizikában, kémiában és az orvostudomány bizonyos területein is alapvető fontosságú. A sugárterápiában ma rutinszerűen használt módszerek egy része is a Bragg-csúcs környéki nagy energialeadáson alapul, noha a sejtekben lejátszódó, sugárkárosodáshoz vezető folyamatok részleteiről még nagyon keveset tudunk. Az általunk kifejlesztett rendszerrel elsősorban a sugárterápia szempontjából fontos molekuláknak ionbombázás hatására bekövetkező széttöredezését vizsgáljuk. Ezek a fragmentációs folyamatok a sugárkárosodás bonyolult mechanizmusának első lépését jelentik. Előadásomban a terület rövid áttekintése után be szeretném mutatni mérőrendszerünket, kitérve annak speciális tulajdonságaira. Be fogok számolni tesztméréseinkről amelyben 1 MeV-es nitrogén ionokkal bombáztunk víz és metán molekulákat, mértük az ütközésből kirepülő fragmentumok energia és szögeloszlását, majd a nyers spektrumokból a fragmentumok kibocsátására vonatkozó kétszeresen differenciális hatáskeresztmetszeteket határoztunk meg.

Absztrakt: Első- és másodszomszéd Heisenberg kölcsönhatással valamint negyedrendű gyűrű kicserélődéssel frusztrált háromágú, S=1/2 spin-csöveket vizsgálunk. 
A hossztengelyre merőleges kicserélődés hangolásával három különböző fázis figyelhető meg. Az erős antiferromágneses határeset leírható egy effektív spin-királis modellel, az alapállapot kétszeresen degenerált, a gerjesztések gappeltek. Az erős ferromágneses határesetben egy effektív S=3/2 modellt kapunk, gapnélküli gerjesztésekkel, és nemdegenerált alapállapottal. Hasonló modellek esetén számtalan analógiát találhatunk az eddigiekre az irodalomban. Igen érdekes azonban a két határeset között megjelenő harmadik fázis, mivel erre korábban nem láttunk explicit példát. A mi modellünk esetén ráadásul pontosan megadható az egyik (spin-királis fázis felé eső) átalakulási pont, míg a másik határra is tudunk közelítő értéket adni. A spin-királis és a köztes fázis közti kritikus pontban a Hamilton-operátor felfogható, mint a négyzet plaketteken ható projekciós operátorok összeg. Ebben a megközelítésben is számos meglepő jelenségre figyelhetünk fel.

Absztrakt: Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek peremes, egy tér- és egy idődimenziós elméletek kutatásában. Korrelációs függvények számításában jelentős szerepet játszanak lokális operátorok mátrixelemei (alaktényezők vagy form faktorok, FF). Diagonális visszaverődésű elméletekben ismert eljárás peremes FF-ok meghatározására (peremes FF bootstrap).

Egy korábbi eredmény (sine-Gordon lélegzők) numerikus ellenőrzése során a diagonális mátrixelemek problémásak voltak. Ez azonban kezelhetővé válhat, ha a lélegzőket szoliton-antiszoliton kötött állapotként kezeljük, melyek szórása, reflexiója azonban nem diagonális.

Előadásomban röviden bemutatom a FF bootstrap egyenleteket, illetve a megoldásukhoz szükséges lépéseket. Ismertetem a numerikus analízishez használt csonkolt konform állapottér módszert (TCSA).

Absztrakt: Célunk a jelenleg használatos módszereknél egyszerűbb és olcsóbb eljárások fejlesztése a különböző légköri széntartalmú alkotók fosszilis tüzelőanyagokból származó hányadának becslésére. Jelenleg a világon kevés olyan mérőállomás van, amely a fenti paramétert megfelelő pontossággal tudja mérni. A cél olyan mintavételi és előkészítési eljárás(ok) kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik a hosszabb időintervallumot reprezentáló levegő és aeroszol mintákban a fosszilis eredetű szénhányad direkt mérését. Megvizsgálandó, hogy a légköri széntartalmú aeroszolok 14C aktivitása alapján elvégzett forrásmegoszlási becslések milyen kapcsolatban vannak a CO2 vizsgálatok által nyújtott eredményekkel. A légköri aeroszol radiokarbon tartalmának mérése AMS módszerrel, grafit céltárgyon való méréssel történik, míg a CO2 radiokarbon tartalmának méréséhez az úgynevezett gáz-ionforrás alkalmazása még kidolgozásra szorul. Megvizsgálandó továbbá, hogy a levegő CO tartalmának ismerete milyen feltételek mellett ad reális becslést a CO2 fosszilis hányadára. E célból a jelen projekt keretében kifejlesztésre kerül egy nagypontosságú online monitoring rendszer, amelynek segítségével a CO – fosszilis CO2 kapcsolat vizsgálható regionális szinten.

Absztrakt: CRYOGENIC TEMPERATURE MEASUREMENT USING EPOXY AND PMMA COATED FIBER BRAGG GRATING SENSORS

Alajos Makovec^1,2 for the FOS4HEP group*


In recent years, fiber optic sensors and particularly the Fiber Bragg Grating (FBG) sensors have attracted a lot of interest and are being used in numerous applications. 
The rapidly growing interest in fiber-based sensing can be attributed to some attractive reasons like small size, light weight, immunity to electromagnetic interference (EMI), environmental ruggedness, and the ability of distributed sensing.
In this work the response of polymer-coated FBG sensors is tested and analyzed under cryogenic conditions in the laboratories of the European Organization for the Nuclear Research (CERN) in Geneva.
In order to be able to measure cryogenic temperature with FBG sensors, two of the coating materials, an epoxy and a methacrylate based polymer were tested. The FBG sensors have been installed into a small copper box in order to allow better thermalisation between them and the temperature control sensors. The box was equipped with one CERNOX^TM and another pt100-type thermometers in order to measure the ambient temperature.
The cryogenic measurements were done with liquid He in wide temperature range from 4.2 to 300 K. The warmup sequences of the system were controlled using resistors placed at the bottom of the box. This technique allowed very low heating rates (0.06 K/min) which ensured the achievement of thermal equilibrium within the copper box.
During the measured 16 warmup cycles the central reflected wavelength signals from the FBG sensors were acquired by an optical interrogator (Micron-Optic SM125-500). The measured lambda shift values were analyzed as a function of the reference temperature. The main conclusion is that all FBG sensors give detectable responses, despite the fact that significant reduction was observed in their sensitivity below 10 K. However, it is important to note that considerable differences can be measured between the lambda shifts measured at the same temperature during different warmup cycles. This suggests that these sensors must go through preliminary training process.

<sub>*Zoltán Szillási^2,3, Noémi Béni^2,3, József Molnár², Marco Esposito^4,6, Salvatore Bountempo⁴, Andrea Cusano⁵, Angelo Petriccione⁷, Mauro Zarrelli⁷, Giovanni Breglio⁵, Andrea Saccomanno⁵, Michele Giordano⁷, Antonella Chiuchiolo<sup>3

1</sup> University of Debrecen, Hungary
² ATOMKI - Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences, Hungary
³ CERN - European Organization for Nuclear Research
⁴ INFN - National Institute of Nuclear Physic, Italy
⁵ DIBET - University of Naples Federico II, Italy
⁶ DSF - Physical Sciences Department - University of Naples Federico II, Italy
⁷ CNR - IMCB - Institute for Composites and Biomedical Materials, Italy</sub>

Absztrakt: Bloch és Nordsieck a 20. század első felében vizsgálta ezt a kvantum-térelméleti modellt, melynek érdekessége, hogy bár kölcsönható térelméletet ír le, mégis megkapható az egzakt (zárt alakú) megoldása a Feynman-féle pályaintegrál formalizmust használva.
Eszerint a mértéktérrel kölcsönható fermion propagátora \"felöltözik\", megszűnik a kétpont-függvény szokásos, tömegpólussal jellemzett alakja. Ez természetesen azt jelenti, hogy a fejünkben elképzelt \"részecskekép\" többé nem használható, hiszen a lágyfrekvenciás mértékbozonok felhőként veszik körül a vizsgált fermiont, így (ha úgy tetszik) kvázirészecskét alkotva. A modell kiválóan alkalmas az infravörös fizika tanulmányozására, bár nehezen kiterjeszthető realisztikusabb modellekre ebben a formában. 
Az eredményt sikerült reprodukálni egy másfajta nem-perturbatív eljárást alkalmazva. Előadásomban ennek a felösszegzési módszernek különböző szintjeit (1-hurok PT, 2PI, és egzakt felösszegzés a Ward-azonosságokat felhasználva) vizsgáljuk meg illetve, hasonlítjuk össze B. és N. által kapott eredménnyel. Továbbá véges hőmérsékleten (hőtartályba téve) is megvizsgáljuk a rendszert, ami meglepő módon így is viszonylag jól számolható analitikusan.

Absztrakt: Napjainkban egyre nagyobb a jelentősége a kis mennyiségű biológiai, kémiai minták gyors és valós idejű, mérésének. Fontos területe ez a mezőgazdaságnak, élelmiszer biztonságnak, gyógyászatnak, és az alap biológiai kutatásoknak. Abban az esetben, ha vizsgálni tudjuk a különböző fehérjék, sejtek, baktériumok jelenlétét, kölcsönhatásait, jó esetben betegségeket előzhetünk meg, akár a testi tünetek megjelenése előtt, vagy az elénk kerülő étel minőségét is megállapíthatjuk. A ma elterjedt legtöbb nagyérzékenységű technika radioaktív, fluoreszcens és egyéb kémiai jelölő molekulákat használ (PL.: ELISA). Ezen módszerek nagy hátránya, hogy a jelölés megváltoztatja a vizsgálni kívánt minta tulajdonságait, ezért nem lehetünk biztosak a kapott eredmény helyességét illetően. Rendkívül fontos tehát olyan mérési eljárások fejlesztése, melyek jelölésmentesek, gyorsak és nagy érzékenységűek. 

Olyan módszert érdemes választani, mely során magának a vizsgálni kívánt molekulának a jelenléte hozza létre az általunk detektálni kívánt jelet, a tömeg vagy a törésmutató megváltozásával. Az integrált hullámvezetőt alkalmazó módszerek ígéretes jelöltnek tűnnek. Nagy érzékenységük mellet jelentős előnyük, hogy a felületük különböző átlátszó anyagokkal kezelhetőek, ezáltal az alkalmazási lehetőségek széles tárháza nyílik meg. 

A rácscsatolt iterferometria egy integrált optikai hullámvezetőt alkalmazó jelölésmentes módszer. Egy optikai rács segítségével csatolja a mérőfényt a pár száz nm vastag hullámvezető rétegbe. A becsatolt fény evanescens teret hoz létre a szenzorfelületen, mely 100-200 nm-en lecseng. Ha ebben a térben megváltozik az effektív törésmutató, az magával vonja a mérőfény fázisának eltolódását, és ez mérhető egy optikai detektor segítségével. 
Kutatásaink során egy a fent említett elven működő szenzort fejlesztettünk [1]. Az utóbbi időben a többrétű alkalmazhatóság és a rendszer stabilitásának fejlesztése irányába indultunk el. Fejlesztésnek köszönhetően egy Peltier-elemmel stabilizáljuk a hőmérsékletet, mely biológiai mintáknál elengedhetetlen. A mérési zajok csökkentésére referencia csatornát integráltunk a rendszerbe [2]. 
A felsorolt fejlesztéseknek köszönhetően elérhető közelségbe került egy sokcsatornás, egyszerre több minta mérésére alkalmas eszköz kialakítása.



[1] P. Kozma, A. Hamori, S. Kurunczi, K. Cottier, R. Horvath Applied Physics B, Volume 97 (2009), Issue 1, Page 5; Sensors and actuators B (2011) 446-450.
[2] D. Patko, A. Hamori, K. Cottier, S. Kurunczi, R. Horvath, Label free biosensing using Grating Coupled Interferometry EUROPEAN BIOPHYSICS JOURNAL WITH BIOPHYSICS LETTERS Volume: 40 Supplement: 1 Pages:230-231 Published: AUG 2011.

Absztrakt: Kutatásaim során kétdimenziós rendezetlen szilárdtestek becsapódás által okozott fragmentációját vizsgáltam, különös tekintettel a fragmensek tömeg-sebesség korrelációjára. A becsapódás energiájától függően kétféle kimenetele lehet a folyamatnak: alacsony energia esetében a minta roncsolást szenved, viszont a fragmentáció kiváltásához a becsapódás energiájának meg kell haladnia egy kritikus értéket.
Nagy mennyiségű számítógépes szimuláció eredményeként azt találtam, hogy a fragmensek kezdőpozíciója a próbatesten belül, a becsapódás helyétől függően, meghatározza a végállapoti tömeget és sebességet. A fragmensek tömege és sebessége közt egy új összefüggést találtam: a roncsolásos fázisban a tömeg és a sebesség erősen korrelált. A fragmentált tartományban kis fragmensekre nem áll fenn összefüggés a tömegük és a sebességük között, ám nagy fragmensek esetében erős tömeg-sebesség korreláció lép fel. A korrelációs függvény hatványfüggvény szerint csökken, egy univerzális exponenssel, ami megegyezik az eddigi kísérletek során mérttel. Eredményeinknek érdekes következményei lehetnek a meteorfelhők kialakulásának és a Naprendszerben lejátszódó bolygóképződésnek a megértésében.

Absztrakt: Doktori munkám során az erős kölcsönhatást leíró kvantumszíndinamikával foglalkozok.
A kvantumszíndinamika alapvető szabadsági fokai a kvarkok és a gluonok, melyek alacsony 
hőmérsékleten hadronokba záródnak. Magas hőmérsékleten a bezárás jelensége megszünik, a 
kvarkok és a gluonok kvark-gluon plazmát alkotnak. Ilyenkor a kvarkok lokalizált állapotban 
vannak, viselkedésük szigetelőhöz hasonló. Ezzel szemben alacsony hőmérsékleten a kvark állapotok
delokalizáltak, viselkedésük vezetőhöz hasonló. Előadásomban e két viselkedés közti átmenetet 
mutatom be, megvilágítva a hasonlóságot a szilárd test fizikában ismert, szenyezett vezetőknél 
fellépő Anderson-féle lokalizációval.

Absztrakt: Az STM mérési technikákkal sok információt gyűjthetünk az elemi gerjesztések dinamikájáról. A felületi pont- vagy vonalszennyezők körül kialakult töltéssűrűség-hullámok lecsengési rátája és hullámhossza a Dirac-elektronok spektrumának egyéni tulajdonságaival magyarázhatóak. A vonalszennyezőtől távol a töltéssűrűség-hullámok asszimptotikus jellemzőit ezért az elemi gerjesztések spektrumának ismeretében könnyen megadhatjuk. Munkánk során azonban rámutattunk, hogy a méréseket a vonalszennyezőhöz képest feltehetőleg nem elég távol végezték ahhoz, hogy az aszimptotikus viselkedés érvényesüljön. A vonalszennyezőhöz közelebb ugyanis a szennyezőn szórt elektronállapotok interferenciaképében még a gyorsabb lecsengésű komponensek dominálnak, melyek az aszimptotikus viselkedésből már eltűnnek.

Absztrakt: Az eutektikus rendszerek rendezett mikroszerkezet kialakítására képesek, önszervező módon. Ezek közismert példái a lemezes és rudas eutektikus szerkezetek. Speciális esetekben találhatók példák ennél egzotikusabb struktúrák kialakulására is, ilyen pl. a spirális eutektikus növekedés (S. Akamatsu, Phys. Rev. Lett. 104, 056101 (2010)), amely három komponensű eutektikus rendszerekben léphet fel. A jelenség modellezésére egy egyszerű, szimmetrikus, ternér reguláris oldat modell formalizmuson alapuló fázismező modellt alkottunk. A jellegzetes, stabil spirális növekedési formákat az elsődleges dendrites vagy cellás megszilárdulás és az ennek során kialakuló kúpszerű szilárd front mentén lezajló lamellás eutektikus szerkezet feltekeredése alakítja ki.

Absztrakt: Az ion-molekula ütközési folyamatokhoz kapcsolódó vizsgálatok nagy jelentőséggel bírnak az ionsugaras rákgyógyászat szempontjából. Az ionnyalábok energiájuktól függően meghatározott szöveti mélységben nyelődnek el, így a mélyen elhelyezkedő tumorokat az egészséges szövetek minimális károsodása mellett pusztítják el.

Munkám során egyszeres töltés-kicserélődési folyamatokat vizsgáltam elméleti módszerekkel olyan ion-kétatomos molekula ütközésekben, amelyek hozzájárulhatnak a kiterjedtebb molekulákban lezajló reakciók leírásához. A felmerült kísérleti megvalósítással összhangban, a szén ionnyaláb hidrogén-halogenidekkel (HF, HCl) végbemenő ütközéseit tanulmányoztam keV-es ütközési energia tartományban. A kísérleti eredményekkel történő összevetés lehetőséget ad az elméleti módszerek alkalmazhatóságának ellenőrzésére. A helyesnek bizonyult eljárások pedig továbbfejleszthetők nagyobb rendszerek leírására. Vizsgálataim leginkább a töltésátmenet anizotrópiájára, valamint a hasonló elektronszerkezettel rendelkező targetmolekulákkal lejátszódó ütközések összevetésére irányultak. Az előadás során az alkalmazott elméleti módszerek áttekintését követően a kivitelezett számításokból levonható következtetések ismertetésére kerül sor.

A prezentáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Absztrakt: A grafén 2004-es elsőízbeni előállítása és azonosítása óta a szilárdtestfizikai kutatások egyik fő ágává vált, elsősorban a grafén előnyös fizikai tulajdonságai és a számos alkalmazási lehetőségnek (elektronikai alkalmazások, érintőképernyők, szenzorok) köszönhetően. Különösen is figyelemreméltó a merőleges mágneses térbe helyezett egyrétegű és kétrétegű grafénen megfigyelt, rendhagyó egész számú kvantum Hall effektus. 
Az előadás mágneses térbe helyezett kétrétegű grafén gerjesztéseinek vizsgálatával foglalkozik. A grafén szerkezetének és a szorosan kötött elektron közelítés (tight binding) eredményeinek vázlatos bemutatása után a gerjesztések vizsgálatára alkalmazott átlagtérelméleti módszert ismertetem, ahol is az alacsony energiás gerjesztéseket jól meghatározott momentummal rendelkező magnetoexcitonként kezeljük. Az egész betöltési számú gerjesztéseket aszerint különíthetjük el, hogy teljesen (IQHE) vagy részlegesen betöltött-e a legfelső Landau szint, utóbbi esetben kvantum Hall ferromágneses állapotokról (QHF) beszélünk. Célunk annak vizsgálata, hogy az egyes Landau szintek keveredése mennyire befolyásolja a keveredés figyelembevétele nélküli gerjesztési energiákat. Ehhez szükséges a lehetséges kvantumszámok alapján a gerjesztések csoportosítása mind az IQHE, mind a QHF esetben. Megmutatjuk, hogy a Landau szintek keveredésének hatása meghatározó változásokat okoz. Az előadás a releváns kísérleti módszerek számbavételével, valamint az átlagtérelmélet korlátaira való rámutatással zárul.

Absztrakt: 

Doktori munkám során különböző mozgásvizsgáló rendszerek építésével, kalibrálásával adatgyűjtéssel, kiértékelő és feldolgozó rendszerek fejlesztésével fogalakozom. Egyszerű fizika rendszerektől kezdve magáig az emberi mozgásig végzek méréseket és elemzéseket gyorsulásmérő szenzor alapú mozgásvizsgáló rendszerrel valamit nyúlásmérő bélyegre épített erőmérő platform segítségével. Az előadásban bemutatom a mérőrendszereket és azoknak az orvosbiológia és lovas terápiás alkalmazását.

Absztrakt: A LENA neutron spektrométer tulajdonságai és alkalmazási lehetőségei 

Stuhl L., Krasznahorkay A., Csatlós M., Gulyás J.
(MTA-ATOMKI, Debrecen)

Egy új, kisenergiás neutron spektrométert (Low Energy Neutron Array, LENA) terveztünk és építettünk meg Debrecenben az ATOMKI-ben. A detektorrendszer kifejezetten inverz kinematikás (p,n) töltéscsere-reakciókban való alkalmazáshoz épült, melyekben különböző óriásrezonanciák vizsgálata lehetséges távol a stabilitási sávtól, radioaktív nyalábokkal.
A GEANT4 eszköztárát felhasználva szimulációkkal tanulmányoztuk a LENA hatásfokának változását az energia függvényében. A rendszer geometriai adatait beépítve a szimulációba, meghatároztuk azt a legkisebb távolságot a detektorok között, ahol az átszórások még nem zavartak. Szimuláltuk a tartószerkezet hatását is, és úgy terveztük azt meg, hogy a rajta szóródott neutronok száma elhanyagolható legyen.
A spektrométer a neutronok energiáját a repülési-idő mérés módszerével határozza meg. Fő jellemzője még az inverz kinetikához elengedhetetlen jó laborszög-feloldás, és nagy detektálási hatásfok. A LENA 15 különálló detektorból épül fel. Minden egyes detektor egy 10 × 45 × 1000 mm3 plasztik szcintillátor hasáb. A 15 darab szcintillátor 3 modulra oszlik, 5-5 detektorral. Az előadásomban bemutatom a megfelelő csomagolástechnika kifejlesztését, és előnyeit, illetve az átszóródás vizsgálatának eredményeit. Kísérleti úton a hely- és időfeloldást is pontosan meg tudtuk határozni. A hatásfok hitelesítést 0.2-2 MeV-es tartományban végeztük el, a kapott eredmények egyezést mutatnak a szimulált értékekkel.
Az R3B együttműködés keretében az elmúlt év októberében, a GSI-ben végzett kísérletünkben a LENA detektorrendszerrel mértük a (p,n) reakcióban keletkezett neutronokat.
600MeV/A energiájú 124Sn nehézion nyalábot használva 2 és 5 mm vastag CH2 és vékony szén céltárgyakon mértük az anti-analóg dipólus óriásrezonancia (AGDR) γ-bomlását az izobár analóg állapotra (IAS), ami erősen függ a neutronbőr-vastagságtól. A kísérleti és elméleti eredmények összehasonlításával az eddigi legpontosabb értéket kaptuk az 124Sn neutronbőr-vastagságára.
A kísérletben a γ-bomlás mérésére hat darab nagy térfogatú LaBr3 detektort használtunk. Ezen detektorok hatásfok hitelesítését közvetlenül a kísérlet után, Debrecenben végeztük. Az előadásomban részletesen beszámolok a hitelesítés eredményeiről is.

Absztrakt: Kristályos mikrorendszerek képlékeny alakváltozásának, megfolyásának vizsgálata az elmúlt években több módon is elindult. A nagyszámú kétdimenziós szimulációk mellett immár lehetőség nyílik mind háromdimenziós szimulációk elvégzésére, mind mikroobjektumok elkészítésére és deformációjának tanulmányozására.

Alapvetően kétdimenziós, diszkrét diszlokáció dinamikai szimulációkkal vizsgáljuk mikroobjektumok képlékeny megfolyását. Megpróbáljuk definiálni a megfolyás kritériumait, vizsgáljuk a rendszer átalakulását a megfolyt állapotba, az átalakulást statisztikus eszközökkel jellemezzük.
Tapasztalataink szerint több statisztikus jellemzőben - például a megfolyt rendszerek arányában, azonos deformációhoz tartozó mechanikai feszültség eloszlásában - nemtriviális méreteffektus lép fel. Ezen statisztikus jellemzők viselkedésének és a nemtriviális méreteffektus magyarázatára egy még messze nem teljes képet próbálunk meg adni.

Végül mikroobjektumok, ,,mikropillárok" deformációjának kísérleti eredményeit összehasonlítjuk a kétdimenziós szimulációk eredményeivel.

Absztrakt: A tiszta kvantumállapotok összefonódása sok érdekes kérdéssel kapcsolatos, mint például lokalitás és Bell-egyenlőtlenségek sérülése, állapot-teleportálás, kvantum titkosítás, klasszikusnál hatékonyabb kvantumalgoritmusok, és még sorolhatnánk. Kettőnél több részrendszer esetén tovább szinesíti a képet, hogy léteznek \"különböző módon\" összefont állapotok, és ezek osztályozása egy jelenleg is kutatott probléma. Miután röviden összefoglalom az ezekkel kapcsolatos érdekességeket, rátérek a kevert állapotok osztályozására, mely egy még nehezebb, nem lezárt kutatási terület. Néhány szükséges alap-fogalom után ismertetem a témában elért, -- a jelentkezési határidőkor még publikálatlan -- eredményeimet.

Absztrakt: Szaszkó-Bogár Viktor, II. PhD hallgató
Témavezető: Dr. Földi Péter

Számításaimhoz a kétdimenziós elektrongáz modelljét használtam, ahol az elektronok vékony vezetőkben mozoghatnak. A kvantumos vezetési effektusok leírásához nélkülözhetetlen a rendszer Hamilton-operátorának sajátértékeit és sajátfüggvényeit ismerni. Megoldottam a szórásproblémát egy rácspontra. Megfelelő peremfeltételeket előírva felépíthető a teljes hálózat. Végtelen szuperrács sávszerkezetét vizsgáltam különböző rácsgeometriáknál és spin-pálya csatoláserősségeknél. A Landauer-Büttiker elmélet segítségével megadtam véges rendszerek vezetőképességét.
Előadásom második részében beszélek, olyan modellről, melyben a spin-pálya kölcsönhatás időben oszcillál. Ezen rendszerek esetében, monoenergiás bemenő hullámfüggvény mellett, a reflektált és a transzmittált hullámfüggvényekben megjelennek a felharmonikus frekvenciák. Bemutatom, hogy milyen változásokat idéz elő az oszcilláció a véges hálózatok vezetőképességében.

Absztrakt: A kvantumszámítógép alapjának egyik jövőbeli realizációja lehet a szénnanocső kettőskvantumdotok, melyek alapállapotában a biteket a Kramers-qubitek reprezentálják. A Kramers-qubitek ellentétes spin és völgy indexekkel rendelkeznek így stabilabbak a különféle perturbációkkal szemben. Elméleti munkánkban vizsgáljuk ezen qubitek kiolvasási lehetőségét a Pauli-spin blokád segítségével. Leírjuk a kettőskvantumdoton keresztüli elektrontranszportot tengelyirányú és keresztirányú mágneses térben, illetve figyelembe vesszük rövid hatótávolságú szennyezők hatását is.

Absztrakt: Kvantumtérelméletekben nagyon fontos szerepe van a korrelátoroknak (N-pont függvények), hisz mindnek az ismerete egyenértékű az elmélet teljes megoldásával. Ezen belül nagyon sok információt tudunk kinyerni az adott rendszerről a kétpontfüggvények segítségével (külső behatásra adott válasz, korrelációk). A kétpontfüggvények kiszámítása céljából spektrális kifejtést végezhetünk, vagyis energia és impulzus sajátállapotokból alkotott teljes rendszert szúrhatunk be a két operátor közé. 

Véges hőmérsékletű számolásoknál, az így kapott sor elég gyorsan konvergál az alacsony hőmérsékletű tartományban, ha van tömege az elemi gerjesztésnek. Egyetlen nehézség, hogy divergenciákat tartalmaz a kifejezés, ezért nem jól definiált a sor. Bizonyítható, hogy a divergenciák kiejtik egymást, viszont a véges rész meghatározása nem triviális. A formulák analitikus kezelhetősége és a struktúra megértése céljából 1+1 dimenziós, integrálható kvantumtérelméleteken keresztül vizsgálom a problémát. Előadásomban bemutatok egy módszert a véges járulékok kiszámítására, valamint bemutatom a spektrális sorra kapott eredményeket kétrészecske járulékokig.

Absztrakt: Ultravékony Co/Cu multirétegek felületi durvaságának és mágneses ellenállásának vizsgálata

Tóth Bence, Péter László, Bakonyi Imre

MTA Wigner FK SZFI

A Co/Cu multirétegek mágneses és transzport tulajdonságait már többen alaposan tanulmányozták, de a rétegnövekedés kezdeti tulajdonságait még senki sem vizsgálta.
Kutatásunkban galvanosztatikus-potenciosztatikus (G/P) módszerrel előállított elektrolitikus Co/Cu multirétegek felületi durvaságát (Rq), szobahőmérsékletű fajlagos ellenállását (ρ) és mágneses ellenállását (MR) vizsgáltuk. A hordozó 0,26 mm vastag szilíciumlemez volt, melyre 5 nm krómot (a tapadás érdekében) és 20 nm rezet (az elektromos vezetés miatt) párologtattunk. A használt elektrolit egy 0.6 mol/ℓ CoSO4-ot tartalmazó szulfamátos fürdő volt, melynek pH-ját 3,25-re állítottuk be.
A vizsgálathoz két mintasorozatot készítettünk. Az elsőben felváltva választottunk le 2 nm kobaltot és 5 nm rezet, minden mintában egy réteggel többet. A legvastagabb multirétegben 20 réteg volt, azaz 10 Co/Cu kettősréteget tartalmazott, kobalttal a tetején. A második sorozatban Cu(2,5 nm)/Co(2 nm)/Cu(2,5 nm) hármasrétegeket választottunk le, a legvastagabb multiréteg ismét 10 kobaltréteget tartalmazott. A cél a második sorozattal az volt, hogy azonos vastagságú multirétegeket kapjunk, de a minta felszínén réz legyen.
A felületi durvaságot atomi erőmikroszkóppal (AFM) mértük kontakt módban. Megbízható magasság-statisztika elérése érdekében egy 50μm50μm-es területet vizsgáltunk, hogy a statisztikus magasságingadozások kiátlagolódjanak. Azt találtuk, hogy ilyen kis vastagságoknál a durvaság nem exponenciálisan növekszik, mint vastagabb multirétegekre találtuk mind mi [1] mind más szerzők [2], hanem lineárisan, mint ötvözetekben [3].
A fajlagos ellenállást négypontos módszerrel mértük és azt találtuk, hogy lineárisan növekszik a mintavastagsággal. Ez a növekmény abból származik, hogy az egymást követő Co/Cu határrétegek egyre kevésbé párhuzamosak egymással, amit a rétegről rétegre történő durvulás eredményez.
Mágneses ellenállás alatt az (R(H)–R(0))/R(0) mennyiséget értjük, ahol R a minta ellenállása H mágneses térben, illetve nulla térben. Mind a longitudinális (LMR, a mágneses tér párhuzamos a mérőárammal), mind a transzverzális (TMR, a mágneses tér merőleges a mérőáramra) komponenst megmértük, az anizotróp mágneses ellenállást pedig ezek különbségéből számoltuk: AMR = LMR – TMR [4].
A hordozón mérve a mágneses ellenállás hat kettősrétegnél mutat maximumot az első sorozat esetében, míg a második sorozatnál nem értük el a maximumot.
Ilyen kis vastagságoknál a hordozó sönthatására is korrigálni kell. Ezt levonva láthatjuk a mágneses ellenállás viselkedését a növekvő mintavastagság függvényében: ahogy a multiréteg nő, a rétegek tökéletessége leromlik és ezért a mágneses ellenállás csökkenni kezd.


[1] B.G. Tóth, L. Péter and I. Bakonyi, J. Elchem. Soc. 158 (11) D671 D680 (2011)
[2] R.C. Da Silva and W. Schwarzacher, J. Elchem. Soc. 154 (2) D88 D90 (2007)
[3] R.F. Renner and K.C. Liddell, J. Mater. Res. 15 (2) 458 462 (2000)
[4] R.M. Bozorth, Ferromagnetism (Van Nostrand, New York, 1951); T.R. McGuire and R.I. Potter, IEEE Trans. Magn. 11, 1018 (1975)

Absztrakt: Napjaink modern műemlékmegóvása, restaurálása egyre több természettudományos ismeretet és mind nagyobb technikai apparátust követel. Az utóbbi néhány évtized fizikai kutatásainak köszönhetően a különböző hullámhosszú és impulzushosszú lézerek alkalmazása egyre nagyobb teret hódít a restaurálás és az elemanalízis terén.
Előadásom célja, hogy a nemzetközi szakirodalomban megjelent (számomra érdekes) cikkek és a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetében végzett kutatásaink eredményei közül szemezgetve egy általános képet adjak erről a műtárgyvédelem és a lézerfizika összekapcsolódása révén létrejött tudományágról. Szó lesz lézeres felületi tisztításról az apróbb műkincsek kezelésétől kezdve a festmények tisztításán át egészen az épületek restaurálásáig, valamint saját példákon keresztül bemutatom az általam is alkalmazott elemanalízis: a Lézerrel Indukált Plazmaemissziós Spektroszópia (angol nevén LIBS – Laser-Induced Breakdown Spectroscopy) módszerét is.

Absztrakt: A kísérleti magfizika egyik aktuális kérdése az erősen neutrontöbbletes atommagok szerkezetének a vizsgálata. Az elmúlt évtizedekben a legkönnyebb magokban extrém neutron/proton arány esetén új jelenségeket figyeltek meg, mint például neutronbőr, neutronglória kialakulása vagy a mágikus számok eltolódása. Stabil magok fragmentációja során keletkező radioaktív izotópokat nyalábként használva képesek vagyunk akár olyan extrém neutron/proton arányú atommagokat előállítani és vizsgálni, amelyek a stabilitási sávtól igen távol, egészen a nukleonelhullatási vonal környékén helyezkednek el.

Munkám során a legnehezebb még kötött oxigén izotóp (24O) környékén elhelyezkedő páratlan proton számú atommagokat vizsgáltam gamma spektroszkópiai módszerekkel a RIKEN és GANIL kutatóintézetben. A primer adatokból nyert spektrumok alapján gamma-átmeneteket azonosítok majd a különböző multiplicitású és koincidencia spektrumok segítségével meghatározom a vizsgált atommagok gerjesztett állapotainak az energiáját. A pontosabb feldolgozáshoz a detektorok jelalakját és hatásfokát Geant4 szimulációval határozom meg. A kísérleti adatok és a szimulációk együttesen lehetőséget adnak arra, hogy olyan, az alkalmazott detektor-rendszer feloldásán belül átfedő gamma-csúcsokat is szét tudjak választani, amelyek más módon nehezen kezelhetőek.